Mindig megkeverem, mindig variálom és közben elszalasztom. Sosem szándékosan, mégis mindig ez van. Először rajongok, aztán megijedek és végül "összeesek". Nem megy tovább, kell valami más. Legyenek boldogok mások, erre fogok törekedni. Ha a többiek boldogok, talán egy idő után én is az leszek, bár egy kedves leányzóval arról beszéltünk, hogy a saját boldogságunk nem olyan fontos, azt hiszem egyetértek vele. Azt hiszem nem fogok többet ezen siránkozni, nem érdekel, hogy nincsen senkim, jó nekem így.

Nemsoká' jönnek bátyámék és babázok, jó lesz. :) Azt hiszem még én is egy nagyobbfajta gyerek vagyok...

Jön a hideg, kell nekem palesztin kendő. :) Ja és nem divatból, hanem szolidaritásból. Köszi, páá.